Története

 

Dél-Amerikában már régóta élnek együtt az emberrel.Az ősi írásos emlékek szerint már több mint 3000 éve is tartották ezeket a kis állatokat a mai Peru és Bolívia területén, ahol napjainkban sem ritka látvány a falvak környékén vagy az udvarokon szaladgáló tengerimalac. A Cavia nembe öt faj tartozik, melyeket tengerimalacok gyűjtönéven foglalunk össze.Hogy az öt faj közül melyiktől származnak a házi tengerimalacok, nem tudni. Valószínű, hogy egynél több faj is szerepel a Dél-Amerikában háziasított - később a világ számos országába betelepített - házi tengerimalacok ősei között. A házi tengerimalac legközelebbi rokona a vad tengerimalac (Cavia aperea).

A Tengerimalacokat a 16.század végén hozták be Európába a spanyol utazók.Furcsa nevét részben erről-mivel hosszú tengeri út során kerül Európába-,részben pedig jellegzetes ,kicsit malac szerű felépítéséről és malacvisításhoz hasonló hangjáról kapta, mellyel ijedtségét vagy izgatottságát fejezi ki. Ennek ellenére sem nevezhető zajos lakótársnak.Amíg a Tengerimalacok nagy ritkaságnak számítottak kontinensünkön,csak a legvagyonosabbak engedhették meg maguknak,hogy vásároljanak belőle.Legkorábban azokban az országokban vált a gazdagok kedvencévé, amelyeknek voltak dél-amerikai gyarmatai, napjainkra azonban mind hobbiállatként, mind kiállítások alanyaikért egyre népszerűbbek, és ezzel párhuzamosan egyre több színváltozatuk és szőrzettípusuk jelenik meg.

Saját cikk-Ne másold le